A galántai filmszínház 1912-ben kezdte meg működését. A vetítések abban az időben nem a mozi jelenlegi helyén, hanem egy másik épületben, a mai takarékpénztár épülete mellett zajlottak. A mozizás fokozatosan a szabadidő eltöltésének egyik legnépszerűbb módjává vált a galántaiak körében. A filmvetítések rendre telt ház előtt zajlottak. Külön említést érdemelnek a gyermekfilm vetítések, melyek nagyon közkedveltek voltak. A fent említett tényeknek és az egyre növekvő nézőszámnak köszönhetően az akkori felelősök tudatosították egy kulturális központ megépítésének a fontosságát és jelentőségét.
A kulturális központ szerepét 1976-tól az újonnan megépült városi művelődési központ töltötte be. Tevékenysége során a legszigorúbb műszaki követelményeknek is meg kellett felelnie, beleértve a nagy népszerűségnek örvendő filmvetítést is. Az újonnan megépült 352 férőhelyes moziterem modern panoráma vetítővászonnal és UM típusú vetítőgépekkel volt felszerelve, s mindez a látogatottság további növekedését eredményezte. Gyakran előfordult, hogy az akkori vetítési rend, mely szerint hétfő kivételével minden nap kétszer volt filmvetítés – délután 5 óra és este 8 óra – kevésnek bizonyult, ezért gyakran rendkívüli vetítéseket is beiktattak, hogy kielégítsék a nagy létszámú közönség igényeit.
A rohamosan fejlődő filmiparnak köszönhetően az elmúlt évszázad nyolcvanas éveiben szükségessé vált a mozi berendezésének a korszerűsítése. Fokozatosan lecserélték az elavult vetítőgépeket, melyeket modern, MEO 4, majd MEO 5X típusú vetítőgépekkel helyettesítettek. A mono rendszert sztereóra cserélték. A legnagyobb áttörést a filmipar műszaki fejlődésben a nagy filmtársaságok és a filmmásolatok gyártóinak áttérése volt egy továbbfejlesztett sztereó (ún. surround) rendszerre. Ettől a pillanattól fogva a filmvetítés az új hangzásnak köszönhetően egészen más élményt és dimenziókat jelentett. Mivel a galántai mozi szerette volna megtartani nézőközönségét, kénytelen volt lépést tartani a fejlődéssel, azaz alkalmazkodnia kellett az új irányvonalhoz. Így került sor a kilencvenes években a hangberendezés korszerűsítésére is. A mozit surround rendszerrel szerelték fel külön bal, jobb, középső és két hátsó hangszóróval, valamint egy mélynyomóval (subwoofer), mely tökéletesen visszaadja a basszushangokat. A korszerűsítésnek köszönhetően a mozi immár a versenyképes filmszínházak közé sorolta magát.
A következő tíz év folyamán a műszaki fejlődés akkora lendületet vett, hogy a kis egytermes mozikat hazánkban is elérte a mozik történelmének addigi legnagyobb válsága. Annak érdekében, hogy jobb minőségű legyen a hangleolvasás a 35 mm-es filmszalagokon, de nem utolsósorban környezetvédelmi okokból is (a hangsávban található ólomvegyületet ciánnal helyettesítették), szükségessé vált a filmvetítők analóg hangérzékelőjének lézeresre való cseréje. Ez abban az időben 150 ezer koronás befektetést jelentett, amit a mozik többsége nem engedhetett meg magának, mert a megszűnést jelentette volna számukra. Ekkor zárt be a legtöbb hazai mozi, főleg a városokhoz közeli településeken. Tény, hogy az internet, mint új szórakozási lehetőség, szintén magához csábította a lakosság egy bizonyos rétegét, de mozink ezúttal is rugalmasan reagált. Saját forrásokból lézeres hangérzékelőket vásároltak, így elhárult a mozi megszűnésének a veszélye.
Az ezredfordulót követő években, vagyis 2000 után került sor a galántai mozi eddigi legnagyobb méretű átalakítására a városi művelődési központ uniós forrásokból megvalósított teljes körű felújítása részeként. A kultúra házában ezáltal teljesen új dimenziók nyíltak. Utolsó lépésként lecserélték az öreg, 40 éves székeket, így 2008-tól a nézők már kényelmes és modern fotelekből nézhetik a filmeket. A beruházás végösszege megközelítette a 3 millió koronát, Galánta és a környék lakosai pedig gazdagabbak lettek egy versenyképes művelődési központtal, mely immár kényelmes körülmények között szolgálja a kultúrát és a szórakozást.
